Kit érdekel mit gondolnak mások?

Ennek a bejegyzésnek a keretében, elkezdek egy Légy önmagad! elnevezésű bejegyzéssorozatot. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. ;)

Eléggé sokszor előkerül ez a téma, és az életben is nagyon sokszor tapasztaltam már, hogy valaki azért  nem tett meg valamit, amit meg szeretett volna tenni, mert félt, hogy mit gondolnak majd mások. Tényleg?

Úgy értem: tényleg mások gátolnak meg abban, hogy megtegyél valamit, amit szeretnél? Az, hogy mit gondolnak? Az, hogy mit fognak majd mondani?

Manapság nagyon sokan játsszák meg magukat, az elfogadás kedvéért. Ezt csupán azért teszik, hogy mindenki elfogadja őket, amiért olyannak mutatják magukat, mint a többiek. Miközben ők nem képesek elfogadni önmagukat. Nem fogadják el, hogy ők nem pont olyanok, mint mindenki más. Nem merik felvállalni azt, akik, mert úristen, mi lesz, ha mindenki utálni fog?! Kit érdekel?! Legalább megpróbáltad, te legalább önmagadat adtad, és nem hódoltál be a klónoknak! Az, hogy ezt még képtelenek értékelni, igazán nem a te hibád, hiába a te problémád.

De miért is kéne ezt problémának elfogadni? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én inkább leszek önmagam, egyedül és magányosan, mint olyan, aki nem vagyok, sok-sok (vagy egy-két) hamis baráttal, akik csak azért fogadtak el, mert pont úgy viselkedek, mint ők, mert pont úgy öltözködök, mint ők.

Én szentül hiszek benne, hogy mindenki egy külön egyén, és milyen gyönyörű is az a világ, ahol annyi meg annyiféle emberrel vet össze a sors!

Szóval: miért is nem mersz önmagad lenni?

Valószínűleg az az élmény van benned, hogy kimondtad, amit igazából gondoltál/azt tetted, amit igazából akartál/önmagad voltál, és nem kaptál mást, csak negatív visszajelzéseket. De ez például egyáltalán nem a te hibád: most már legalább tudod, hogy az nem a te helyed (volt), és ideje (volt) újat keresni! Ne félj otthagyni egy helyet/társaságot, ahol nem érzed jól magad: ez teljesen normális, ha megtalálod azt a baráti kört, akik úgy fogadnak majd el, ahogy vagy, úgysem fogja őket érdekelni, hogy korábban hány „bandát” hagytál ott, ha pedig elmesélsz nekik néhány ilyen sztorit, biztosan a te pártodat fogják majd.

Úgyhogy ne félj az lenni aki vagy! Hiszen, „Az élet nem arról szól, hogy olyan akarj lenni, amilyen valójában nem is vagy.” (Oravecz Nóra)! Hanem arról, hogy felvállald önmagad, hogy elfogadd önmagad olyannak, amilyen vagy, és képes legyél fejlődni.

Mi gátol meg abban, hogy önmagad legyél? Őszintén nem hiszem, hogy valaki más megpróbálja ellopni az énedet, de ha igen, abban az esetben ülj le vele komolyan beszélni, és mondd meg neki, hogy érted, hogy most keresi önmagát, és ez a folyamat része, de ne másokat akarjon utánozni, hanem önmagát.

Pontosan ezért is, mikor csinálsz, vagy mondasz valamit, ne azt kérdezd: „Hmmm, vajon Taylor Swift (vagy bárki más, egyéni kedvenc) mit tenne/mondana most?”, hanem egyszerűen csak mondd ki/tedd meg azt, amit Te gondolsz, amit Te érzel, amit Te tennél. Csak így maradhatsz az eredeti önmagad (original yourself). És nem sokkal jobb érzés látni, hogy mások próbálnak leutánozni téged, mintsem te másokat? ;) Úgyhogy tedd azt, amit érzel! Ami a szíveden, az a szádon! Mutasd meg a világnak, hogy ki is vagy te, és legyél méltő mások féltékenykedésére, és utánzására! :) Egyszerűen csak végig maradj önmagad!

Az hogy erre mit mondanak mások... Kit érdekel? Te legalább önmagad voltál.

Nem fognak mindig elfogadni, és mindennel egyetérteni, amit mondasz, de nem unalmas az, amikor valaki mond valamit, a többiek meg csak „jah”, „ahha”, „szerintem is”? Én sokkal szívesebben megyek bele egy baráti vitába, ha már eltérő a véleményünk. Ha pedig nincs kedved vitázni, végül is mindegy, ugyanis te döntöd el, hogy milyen harcokba mész bele, hogy kivel éri meg vitatkozni. Az, hogy elfogadnak-e olyannak amilyen vagy, csak attól függ abba a társaságba kerültél-e be, ahová valójában tartozol.

Szóval, hogy döntesz?

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.