Honnan tudhatod, hogy nem vagy önmagad?

Sokan összekeverik a „nem vagyok önmagam”-ot, az „olyan dolgokat próbálok ki, amiket addig még sosem”-el. Például, azelőtt sosem kedvelted az alkoholt, és nem is kívántad, ebben a buliban/ezen az összejövetelen/ezen a vacsorán mégis kipróbálsz egy alkoholos italt. Az új dolgok kipróbálása nem önmagunk meghazudtolása. Egyszerűen csak azt bizonyítja, hogy nyitott vagy, és készen állsz az új dolgok kipróbálására.

Önmagunk meghazudtolása az, amikor valami olyat teszel/mondasz, amiről érzed, hogy nem kéne. Az, hogy te nem tennéd meg, még nem feltétlenül jelenti ezt, ugyanis ez a komfortzónádból való kilépést is jelezheti. Azonban, amikor valamivel kapcsolatban rossz érzésed van – ne tedd meg! Senki sem kényszerít semmire.

Szóval, amit nem akarsz megtenni, ne tedd meg. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne tanulj, ne írj leckét, ne menj el valamilyen eseményre, tulajdonképpen ne csinálj semmit, ami kizavar a megszokott kényelmedből, hiszen vannak kötelességeid, amiket kedv kérdés ellenére is meg kell tenned. Egyszerűen csak azt, hogy attól még, hogy valaki azt mondja neked, hogy „mássz fel a kocsi tetejére”, „idd meg az egész üveggel”, még nem kell megtenned. Ettől nem leszel kevesebb, sem több. Egyszerűen csak tudod, hogy mi a helyes, és mi lenne meggondolatlanság.

Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem vadulj, de, nyugodtan lépd át a saját határaidat, merj, legyél bátor, legyél önmagad, legyél egy rövid időre egy jobb te, de azért legyél tisztában a határokkal, azokkal a határokkal, amik nem a te határaid, hanem az élet határai. Például ne idd le magad seggrészegre – mert hát minek? -, ne mássz ki a harmadik emeleti ablak párkányára – mert hát minek? -, szóval azért ne csinálj olyan dolgokat, amik veszélyeztetik az életedet. Ez határozottan nem a te határod, hanem az életé.

De ugyanúgy önmagad meghazudtolásának számít az, ha egyetértesz valami olyannal, amit nem osztasz. Tegyük fel, egy barátnőd azt mondja, hogy „a Selfhelp blog tök király!”, te pedig azt válaszolod neki, hogy „ahham, szerintem is”, pedig utálod. Csupán azért, hogy elfogadjon? Azt hiszed, mindenkinek azt kell mondani, amit hallani akar? Én speciel jobban értékelem azt, ha valaki megmondja az őszinte véleményét, mintsem ha hajtogatja, amit szerinte hallani akarok. Manapság senki szerint sem éri meg őszintének lenni?

Pedig ez fontos dolog, szinte mindenhol megjelenik. Ugyanúgy a bíróságon, az iskolában, a családi vacsoránál, amikor önmagunk vagyunk, vagy akár egy ruha felpróbálásánál. Hosszútávon jobb az igazságot hallani, hogy „nem áll jól”, mint azt, hogy „ez lesz a tökéletes”, miközben egy kukászsákot is felhúzhatnál, és abban is jobban néznél ki.

De egyszerűen úgy is megtudhatod, hogy nem vagy önmagad, hogy nem érzed magad önmagadnak. Úgy érzed, az a helyzet, amiben most vagy kényelmetlen, feszengsz. Lépj ki az ilyen helyzetekből, és találd meg újra önmagad! Kellemes meglepetésként érhet, ha kereséskor egy új önmagadra találsz rá. Ez ugyan nem garantált, de bármikor képes vagy a változásra, a fejlődésre.

Ilyen helyzet lehet akár a barátságod, az aktuális kapcsolatod, a viszonyod az egyik ismerősöddel, tulajdonképpen bármiben megnyilvánulhat, a lényeg az, hogyha kellemetlen érésed van valamivel kapcsolatban, próbálj változtatni rajta, vagy lépj ki. A megoldás nem kötött, bármi lehet, akár új szint az emberi kapcsolatodban, egyszerűen csak meg kell találni azt a megoldást, ami mindenki számára kényelmes.

Ezt nem egyedül kell megtenned – ne feledd, segítséget kérni nem bűn, vagy gyengeség, egyszerűen csak beismered, hogy mindenki életében vannak olyan helyzetek, amiket nem tud egyedül megoldani. Persze az, hogy milyen zoknit vegyél fel, nem éppen ilyen helyzet. ;)

Bízz a megérzéseidben! Néha elég, ha csak azt teszed, amit érzel! Nem biztos a boldog végkimenetel, hiszen az sosem biztos, de ha vége lesz mindennek, te legalább nyugodtan kijelentheted, hogy végig kitartottál abban, amiben hiszel, hogy végig azt tetted, amit helyesnek éreztél.

A Kivédhetetlen szerelem című könyvben olvastam egy ide illő idézetet: „Lehet, hogy a döntéseim nem lesznek mindig fényesek, de legalább az enyémek. Olyan döntések, amikről őszintén hiszem, hogy jobbá teszik majd az életemet.”. Ugye milyen igaz? Szintén ebből a könyvből: „Nem irányíthatok mindent, de van amit igen. És fogok is!”.

Úgyhogy miért engednéd át az irányítást a saját életed fölött? Legyél a magad ura, és tedd azt, amiről szentül hiszed, hogy jó neked! Egyedül te tudhatod, hogy mi tesz boldoggá.

Légy önmagad! Tedd azt, amit jónak látsz!